Nemrég családiasra tervezett, majd szlovák törzsvásárlókkal feltuningolt vertikális kóstolót rendeztek Gere Attila Pincészetében. A Kopár tíz évjáratát bontották meg, volt még egy ilyen alkalom Budapesten is, mi Villányt választottuk. Az autentikus helyszínen tíz bor érdekelt bennünket, szorgalmasan jegyzeteltünk, kóstolgattunk, összegeztünk. A végeredmény a hajtás után. És megelőzve a bejegyzéseket, jómagam is tudom, hogy a Kopár egy ideje Kopar, de ez kevésbé érdekel, mint hogy milyen bor is van a címke mögött.

A kékfrankos Magyarország legelterjedtebb szőlőfajtája, illetve mi magyarok vagyunk a fajta – termőterületét tekintve – elsőszámú termesztői. Ettől függetlenül a műveltebb külföldi borissza Ausztriához köti, osztrák fajtaként tartják számon. Népszerűsítéséért tett erőfeszítéseiket figyelembe véve ez teljesen helytálló megállapítás, eredetét tekintve viszont nehéz lenne tényként bármit is leszögezni. Jóllehet a XX. században kezdett el nagyobb felületen terjedni, mégis csupa talány és megválaszolatlan kérdés lengi körül ezt a nem oly' régóta megismert szőlőfajtát. Vegyünk sorra néhány adatot, illetve feltevést, amit a kékfrankos eredetével kapcsolatban tudunk.

Nagynyárád két pincesorral is büszkélkedhet. A présházak nagy része takaros rendben sorakozik a dombokon, s bár néhol már veteményest, vagy rosszabb esetben akácost látni, azért a legtöbb pincénél még szőlősorok húzódnak. A Pécsi borvidék nyugati területeire jellemző módon jó földet és szőlőtermesztéshez ideális körülményeket találunk itt, viszont kevés palackos bort előállító borászatot.