A véletlennek köszönhető, hogy a Pécsi Borozónál ketten is, egymástól függetlenül, rajongunk a monori Strázsahegyért. Sok újdonságot már nem tudok írni róla, hiszen Tüske Gyöngyi mind a lapban, mind az online felületen sokszor bemutatta, és én is írtam beszámolót a tavalyi Borvidékek Hétvégéjének első napjáról.

Sebestyén Csillával egy szakmai együttműködés kapcsán ismerkedtem meg, melynek megvalósulása a koronavírus miatt ugyan kicsit várat magára, de a borok és ételek párosítását, az abban rejlő lehetőségeket és nehézségeket kifejezetten izgalmas témának tartom. Különösen aktuális ez most, amikor az emberek rengeteg időt töltenek otthon, és a közösségi média tanúsága szerint sokan kötik le energiáikat sütéssel, főzéssel. Mindemellett a helyzetből adódóan talán most van lehetőségünk kicsit lelassulva, a hétköznapi rohanásból kiszakadva valóban élvezni az elkészülő finomságokat. Nem mindegy azonban, hogy a rengeteg energiával elővarázsolt ételkölteményeket mivel öblítjük le.

A Pécsi Borozó tavaszi számában – melyet a Pannon Borbolt webshopjából házhoz rendelhetnek – kiemelt témánk az Alföld. Szülőföldem lévén ez a híres-hírhedt Borrégió közel áll hozzám és magam is fontosnak tartom azt a küldetést, melyet az ott tevékenykedő borászok is zászlójukra tűztek, hogy népszerűsítsem az alföldi borokat, ezzel is eloszlatva a sokéves negatív sztereotípiákat, miszerint az Alföldön csak „homoki folyóborok” készülnek. Ékes példája a minőségi borkészítésnek és a helyi összefogásnak Monor és az ő Strázsahegye, ahol az „ezer pince” borászai vállvetve azon munkálkodnak, hogy egyre jobb borokkal örvendeztessék meg a fogyasztókat. Karantén bornaplóm következő fejezete.