Az úgy kezdődött, hogy bor-újságírói ismereteim gyarapítása céljából beneveztem a WSET alapfokú borismereti tanfolyamára. A borvidékek, szőlészet-borászat, szőlőfajták, borpiac beható tanulmányozása közben/után megkezdődött a gyakorlati okulás, heuréka élményekkel tarkított kóstolók során (aha, tényleg itt érzem a savat, amott a tannint). A különféle alapanyagokkal történt összekóstolás hihetetlen meglepetéseket hozott (például a citrom).

A 2020-as évben nagyjából öt igazán emlékezetes borélményem volt, annak ellenére, hogy szinte biztosan egy olyan évből tántorgunk ki, amelyben a legnagyobb volt az egy négyzetméterre eső, kiváló borok mennyisége. Ebből sejthető, az igazán emlékezetes bor számomra nem csak attól az, mert fajtajelleges és/vagy hibátlan, hanem a körülményeitől, vagy még inkább attól, hogy maga körül teret teremt, és kijelentőmódja ellentmondást nem tűr.

Ünnepi aszúkóstolón jártam. Terítékre került, mintegy karácsonyi ajándékként, a két Szepsy dűlőszelektált aszú is, a Szent Tamás fogyasztói ára például 180 000 forint - mármint egy palack, nem egy hordó, szóval volt izgalom a kóstoló előtt!