Alen Bibićről korábban inkább csak hallottam, a boraihoz nem jutottam el. A nyáron azonban a zadari óvárosban sétálgatva felfigyeltem a Bibich márkanevet viselő vinotékára. Természetesen eltöltöttem ott néhány percet – valóban csak annyit, éhes család várt rám a hűvösben pihegve, odakinn negyvenkét fok volt – és találomra, valamint a boltos ajánlásával vásároltam néhány bort. Kettőt együtt bontottunk.

Két napot töltöttünk a Várban. Sok idő? Kevés idő? Szigorú beosztással, csak időnkénti megbicsaklással, gyakori köpködéssel, de persze a végén baráti koccintásokkal, hazai vörösökkel tettük fel a koronát. Az első napon szinte csak Tokaj került a pohárba, a második nap első felében inkább Somló. Azaz legfőképpen fehérek. De természetesen máshova is elnéztünk, más borokat is megkóstoltunk. Két későbbi posztban a tematikus kóstolások kerülnek előtérbe, most az összes többi kiemelkedő bor. A Borfesztivál véget ért ugyan, de lesznek még az ősz folyamán boros rendezvények, meg hát új borokkal töltődnek fel remélhetőleg a borszaküzletek is.

Levelet kaptunk. Egy cserszegi fűszerestől. Leközöljük. Mert ritkán kapunk levelet egy bortól. Ez meg egy igazi coming out.