Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.

Nem olyan egyszerű játék ez a minden napra egy mese. De íme az utolsó kvartett, ez a négyes végképp nehezen állt össze, ahogy közeledtünk a Szenteste felé, volt bennem egy tudatalatti késztetés, hogy különleges, nagy borok kellenek, pedig nem, "csak jó" borok, amiket aznap éppen szeretnék. Holnap jön az éves összegzés, az évvégi ünnepfolyam mindent visz, pihenünk, kikapcsolunk, aztán januárban folytatódik a történet.

Voltak borok az év folyamán, amelyek akkor nagyon tetszettek. Az adott pillanat mindig nagyon fontos, az "itt és most" jelentős eleme a bor élvezeti értékmeghatározásának, bármennyire is igyekszünk objektívek maradni, hiszen egy jó pillanatban, az oda érkező bor mindig jobb hatást vált ki. Éppen ezért most visszakóstoltam őket. És többségükben nem is kellett csalódnom. A következő négyesben ők kaptak helyet.