Vannak hétvégék, amikor mindenki családi programon van. Ahogy most is. Nekem délután azért akadt pár szabad órám, lévén a trónörökös születésnapi mulatságba ment édesanyjával, így nem vártam senkire, átugrottam Szekszárdra, az Iván-völgybe, kis kémkedésre. Ha már kóstolni nem is, legalább beleszagolni a levegőbe, szemrevételezni a közönséget, meghallgatni a véleményeket, visszajelzéseket. Az én Iván-völgyi túrám - a többi mosolygós és pirospozsgás arccal ellentétben - szóda-túra volt, de arról elmondhatom, hideg volt és buborékos mindenütt.
Idén nem fogom kihagyni, annyi biztos. Tavaly sem szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem jutottam el az Iván-völgybe. Pedig az ötlet megszületésétől a túrát megelőző napok izgalmáig végigkísérhettem a kadarka-túra fejlődését. Az idén már kétnapos lesz, bővül, egyre többet kínál, egyre több az érdeklődő. Nincs mese, idén el kell menni, szombaton amúgy is névnapom van, koccintsunk Szekszárdon!