Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk a Teréz utcába, a Tex-Mex Étterembe. Egy teremnyi nyár az ónos eső meg a csúszós utak városában. És igen, köszönjük Isten, hogy nem volt az étlapon chilis bab!

Éttermet választani: mint a karácsonyi ajándékvásárlás. Túlzott ideg, aztán biztos a rossz lóra teszünk, de bontáskor (többnyire) szebbnek látjuk a valót. Nagyon nem pörögtünk fel a Dóm Vendéglőn a Király utcán, de a mézeskalács házikó dicséretes lépés volt.

„Ne felejtsük el, hogy a gasztronómia nem egyszerűen az étkezés, hanem a minőségi vendégül látás, az étkezési kultúra tudománya” vallja Skrut György, a pécsi Kalamáris Vendéglő 47 éves szakácsmestere. A pályán eddig eltöltött majd' harminc év könnyen indul, bár a szülők először más pályát jelöltek ki . Végül engednek, hiszen egy „étteremben mindig jókat lehet enni”. A leendő szakácsmester akkor sem hátrál meg, mikor az ijesztő orosz nyelvóra helyett francia nyelvlecke várja, és orvosa javaslatára pincérkötény helyett szakácsruhát kell magára öltenie, számára ugyanis „mindig komoly, tekintélyes személynek tűntek a szakácsok”. Élesben előbb a Dömörkapuban, majd a Misina étteremben veti be magát, ahol rátalál az életét sok tekintetben meghatározó Rippl Béla barátságára.