Úgy emlékszem, hogy mindig is volt villányi borút. Elnézést a siklósiaktól, de nekünk így maradt meg, belső szlengnek könyvelhetjük el talán. Talán azért van így, mert amikor én elkezdtem Villányba járni, akkor már volt borút. Sőt éppen akkortájt indult be. Belegondolni is szomorú kissé, hogy ennek már negyed évszázada. Másrészt meg örömteli, mert 25 igencsak aktív év van a borút mögött, ez a jubileum megérdemelt egy ünnepséget a siklósi várban.
Azt mondják ilyenkor, egyik szemem nevet, a másik sír. Pedig rég kóstoltam már ilyen sauvignon blanc-t a Villányi borvidékről. És pont azért csordult pár könnycsepp a másikból, mert lehetett, lehetne még több, még jobb. Ha nem volna ez a mindent bedaráló újborőrület, a szüret előtt elvárt újborokkal. A piac elvárja, a piac megkapja, én meg az a kisebbség vagyok, aki a azon a lehetetlen helyzeten szontyolog, mi lett volna, ha.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
-
Észak-Macedónia, ahol még a japán operaénekesek is a vranecet éltetik
