Calabria boraival ismerkedünk két részben, ezúttal a vörösök kerülnek a pohárba. Nem sokat tudunk a déli olasz tartományról, ha szeretjük a krimit vagy maffiafilmeket, akkor a ’Ndrangheta nevet biztos ismerjük. A calabriai maffia az egyik legnagyobb bűnszövetkezet a világon, akik a filmeken vizespohárból kortyolják a gaglioppót.

Ha azt mondom, Calabria, nem valószínű, hogy sok pincészet neve beugrana elsőre. Kapásból talán még szőlőfajták sem. Viszont szerencsére van borász barátunk, akik egyben calabriai nyaralótulajdonossá avanzsált a közelmúltban, neki köszönhetően egy elég jó sort kóstoltunk.

Valamiben hinni kell… Egy borvidék, egy borászat olykor hosszú ideig keresi a saját útját, a megfelelő házasítást, a fajtát, amit sajátjáénak érez, amit legjobban szeret. Volt időszak, amikor nagyon bíztam benne, hogy Szekszárdon ennek az útkeresésnek a vége a kadarka lesz, azonban a mostani kóstolóra beküldött borok között egyetlen kadarka volt csupán 5 db kékfrankossal szemben. Úgy tűnik, hogy ez a kérdés eldőlni látszik, bár a nagy képet minden bizonnyal az azért árnyalja, hogy a kadarka ritkán az a nagy formátumú, hosszasan érlelhető fajta. Következzen tehát 3 újabb kékfrankos tétel…