Van nekünk a Balaton. És ez jó. Kezdem megszeretni, ahogy telnek az évek. Tengervízben csíráztatottként nem nagyon értettem gyerekként ezt a Balaton-imádatot. Begyalogolsz a tó közepéig és akkor is csak azért fordulsz vissza, mert leégett a hátad. Vastag, keletlen lángos, csúf bódék, mindig tömeg, pöffeszkedő keletnémetek, koszos víz. Sajnálom, ez maradt meg, elsősorban a déli partról, a rokonoknak ott volt nyaralójuk... És visszatért a kilencvenes évek közepén tett utolsó látogatásomkor. Mert azóta nem nagyon mentem arrafelé. Aztán tavaly hagytam magam meggyőzni és a Balaton partján nyaraltunk egy hétig. És jó volt. Nem tökéletes, de jó. Ezért az idén leszerveztük a remake-et is.

Tegye a szívét a kezére Kedves Olvasó, ugye hirtelen nem is tudná megmondani, ismeri-e a Maul Pincészetet? Aki járt már borozni a városban, annak beugrik a főút melletti pince és vendéglő, de kívülről vagy éppen messziről nézve még sok a kérdés. A Pécsi Borozó ezúttal bent járt Mauléknál, és remek dolgokat látott.

A vörösborok közül a Maul Pincészet Villányi Cabernet Franc 2007 Lator "fedőnevű" borát, a fehérborok közül a Bujdosó Pince Aranyhíd 2007 édes traminijét választották a Dél-dunántúli régió boraivá 2010-re.