Valamelyik este került elő. Úgy kaptam, azt mondták róla, hogy nagyon kedvelik. Félretettem, sok határidős kóstolás volt az év vége felé, most jutott idő szabadon választott borokra is. Hétköznap este volt, vacsora után került ki belőle a dugó. Ülök a gép előtt, olvasgatom, írogatok, esti teendők, miután a gyermek elaludt. Két kis pohárka a szigorú mérlegeléshez. Aztán még egy. Majd még egy. Pár nap múlva a maradékot is elővettem egy bővebb sorban, nem vallott szégyent ott sem. Jó vásár címkés bor nem mellesleg.

A Vince-nap egyre inkább kezd beépülni nem csak a borászok, hanem a borkedvelők naptárába is. Január derekán, vége felé úgysincs miért koccintani, koccintsunk hát Vincével! A hagyomány felélesztésével két helyen is aktívan próbálkoznak, a villányi borvidéken a Vylyan a kezdeményező, akihez már újabb pincészetek társultak, míg Mohács Horváth Zoli (Planina Borház) szervezőmunkáját dicséri a külső kóstolók felé is nyitottá alakuló Vince-napozás.

Nos, majdnem elmaradt az idei Luca napi vigasságokra történő reflexiónk, pedig hát ott voltunk az elejétől a végéig. Vártunk a fotókra, amelyek most jöttek meg, így meg is osztjuk őket rögvest. Volt is újborok versenye, no meg Sauska Villány és Pannonhalmi Apátsági Pincészet borkóstoló, volt eredményhirdetéssel egybekötött kóstoló, no meg utána hagyományos éjszakai borozgatás a pécsi belvárosban. Ez utóbbiról fotók ugyan nincsenek, de a többiért érdemes kattintani.