Ne ijedjen meg senki, ha a Zsolnay Negyedben járva az a gondolata támad, hogy az egész Tudás- és Kodály központos beruházást hagyni kellett volna másra, és inkább még több parkot (pl. Balokány) kellett volna rendbe rakni, programokat szervezni, és csak a Zsolnay Negyedbe pumpolni az építésre szánt betont és gránitot. Nekünk ilyenek járnak a fejünkben, miközben az új bábszínház, és az épületbe költözött Bóbita Kakaóbár felé tartunk, kár, hogy bezárt ajtókon dörömbölhetünk csak: nyögve-nyelős lesz így a negyed megtöltése élettel. Azért feltaláljuk magunkat, a szemközti oldalon vigasztalódunk. És milyen jól tesszük.

– Hogy az a kaporszakállú, oltáron függő, anyja csecsén nyögdécselő... – így kezdte káromkodását Rück tizedes, amikor észrevette, hogy nincs vizünk. 1976. januárját írtuk, és gépesített lövészként szolgáltam a szombathelyi dandárnál, ám az idézett káromkodás idején épp a Bakonyban táboroztam a rajommal. Az egységünk dolga volt, hogy a másnap gyakorlatra érkező századunk számára felállítsunk tíz sátrat. Délben cuccoltunk le az újdörögdi gyakorlótér fenyőkkel övezett szélén, s délután ötre már kész voltunk a sátrak felével. Tizedesünk akkor vette észre, hogy nincs vizünk.

Nagy érdeklődés mellett zajlott hétvégén az I. Pécsi Bor és Grill Napok. A jó idő is kedvezett a rendezvénynek, és csütörtöktől vasárnapig „telt ház” volt a Sétatéren. Hét borvidék majd két tucat borásza, gasztrósok, humoristák és koncertek várták a látogatókat.