Interjúzni indultunk, az immáron két hónapja Hosszúhetény fényes csillagaként ragyogó, magát „gourmet-ház”-ként aposztrofáló étterembe. Az első pillanattól roppant szívélyes vendéglátással rajzoltak körül bennünket, a tulajdonos Hosszú Franciska kedves ösztönzésére pedig kóstoltunk is, amely fogások impressziói kapcsán egy tárlatvezetésre invitálom az Olvasót! A tányérok elébe csak annyit jegyzek meg, hogy ha már unjuk a szürkeséget, érdemes egy picit utazni a Kun Péter álmodta költeményekért. (Két szerzőnk is ellátogatott a Hosszú Tányérba, holnap érkezik a folytatás - a szerk.)

A ma Ukrajnához tartozó Lvivben járva voltam Drohobicsban is, ahol a XX. század egyik legjelentősebb lengyel zsidó írója, Bruno Schulz alkotott, amíg agyon nem lőtte egy Gestapo tiszt. Legfontosabb művében, a Fahajas boltokban (amit a Maladype társulat zseniális nonverbális színházi előadásban dolgozott fel) Schulz visszaemlékszik a galíciai városkára, a saját gyermekkorára, ahol a forró és poros utcáról nyíló boltban dalmát vörösbort kínáltak megvételre. Szeretném azt hinni, hogy a sűrű, fűszeres és majdnem fekete színű bor Omiš környékéről, a Poljicai Köztársaságból származott…