Öt vagy tíz év, netán ennél is több? – nehéz megjósolni, hogy egy nagy csinnadrattával beharangozott trend, mennyi idő alatt kopik ki a jó érzéssel használt közbeszédből, mennyi idő után válik kényelmetlenné, korszerűtlenné a jelenléte, vagy éppen ellenkezőleg, – hogy teret nyissunk az életigenlésnek – válik halhatatlanná és végérvényessé, parányi, emberi léptékű relációinkban.
Egy jó szamorodni selyembe burkolt kedvesség, édes mámor, igaz költészet. Egy jó szamorodniba feledkezni nem bűn, csak szinte végtelen. Ilyenkor sutba kerül az objektivitás, a törekvés, hogy mérce és mérleg határozza meg a független értékítéletet. Csak rímek vannak és dallamok.