A legjobb barátomnak van Balatonfüreden egy vitorlása. Családi szenvedély ez náluk, és középiskolás korom óta nyaranta egy-két hétvégére én is részese lehetek az önfeledt hajókázásnak. Akkoriban, a 90-es években egy egészen kicsike hajójuk volt, azt cserélték egy nagyobbra, majd egy még nagyobbra – így már akár négyen is viszonylag kényelmesen alhatunk rajta (a „viszonylag”-ért bocs, Simi, tudom, hogy úgyis szóvá tennéd). Hogy miért kerül ide felütésként ez a magánjellegű történet? Nos, az első hajó neve Charlotte volt, a második pedig Chardonnay. Amikor tehát a poharamba került egy Charlotte névre keresztelt chardonnay, azonnal magával ragadtak a régi emlékek, és úgy éreztem, erről a borról írnom kell…
Cikksorozatunkban ezúttal a délszláv hatásokat vizsgáljuk a magyar bor történetében. Bár a szerb-magyar kapcsolatok már a középkorban erősek voltak, mi meghúztuk a határt a modern kori borkészítés kezdetén, melynek hatásait ma is érezzük.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
A Simigh családnál jártam Gyönkön
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
