Egész biztos mindenki látta már a Somogyi Pince nevet, aki legalább egyszer átment az alagúton Pécsett. Ez a misztikus építmény – mely egyébként neves építészek, belsőépítészek, tájépítészek keze munkáját viseli – mindenki fantáziáját megmozgatja. Mi is így voltunk ezzel és persze mindig is ott volt előttünk a Pécsi borvidék egyik legnagyobb termelőjeként is, de csak most jutottunk le a látványpincébe és kóstoltuk meg igazán a borokat. A Somogyi Pince titkait és értékeit kutattuk.

Gyermekkoromban volt egy egészen pontosan körülhatárolható időszak, amikor ettem a sót. Nem főfogásnak persze, nem sóevő diéta kapcsán, egy jól kiforrt sóvesztő szindróma árnyudvarában, hanem l'art pour l'art a só ízéért.

Felpaprikázni a másikat, borsot törni az orra alá – néhány jól „megfűszerezett” szólásunk, szenvedélyesek, mint amilyenek a fűszerek maguk. Bejárva Pécs környékének fűszerútjait, amelyek sajnos még ritkásak és nem olyan élénkek, mint azt a Fűszerek Városa cím megérdemelné, egyaránt szenvedélyre, ínyencségre és természetszeretetre ismertem e különleges szakma művelőiben. Mindegy, hogy fűszerek termesztésével, szárításával vagy keverékek készítésével foglalkoznak, az ételek ízesítésén túl jóval többre becsülik azokat. Szenvedélyük a fűszer.