Nagy reményekkel vágtam neki ennek kis kadarkázásnak. Az utóbbi időben több érdekessel sikerült összefutnom, úgy érzem, feljövőben van a fajta. Ráadásul nem is akármilyen pincéket választottam, mondhatni biztosra mentem. Ilyenkor először vakon szoktam kóstolni. Mikor ott vártak a poharak, és sorban beleszippantottam mindháromba, igencsak megrettentem. Fülledt, szúrós illatok fogadtak, nem győztem forgatni a borokat. Szerencsére, ez valami kezdeti lámpaláznak bizonyult: negyedóra alatt szépen kiszellőztek, csak az ijedtség emléke maradt. Elsőre is szembetűnő volt az alapvető eltérés a Takler-bor és a másik kettő között. Míg a Dúzsi és a Heimann kadarka a savakra és a játékosságra építenek, addig Takleréknál a kadarka is igazi vörösbor, komolyabb testtel, szélességgel, érezhető alkohollal.

Nemrég ért véget Budapesten az Ötödik Magyarországi Újbor és Sajt fesztivál. Csaknem 200 minta szállt versenybe idén fehér-, rozé- és vörösbor kategóriában. Idén is fiatal borászok vettek részt a bírálatban. 

Nincs december Luca nélkül. A borbarátok Pécsett ilyenkor a Dominikánus Ház köré gyűlnek és várják, hogy konduljon a harang. A boszorkányok tánca helyett itt borokat figyelik, kóstolják – idén már tizenkettedik éve. A Luca Vére borversenyen az újborok vetélkedtek, bemutatkozott a Tűzkő Birtok és a Wassmann Bormanufaktúra, hogy csak azokat említsük meg, amelyeken részt is vettünk.