Erre a hétre a borfesztiválok forgatagában megfáradt kalandoroknak gasztronómiát ajánlunk. Ősz van, ezt érezzük is, estére lehűl a levegő (jobban is esik már egy pohár vörösbor...), őszi csemegéknek rendeznek fesztiválokat szerte a környéken. Két somogyit emelünk ki, a Balaton déli partján a tök mellett azért bort is találhatunk, Kadarkúton viszont gesztenyéből is készítenek likőrt! Jómagam mind a tököt, mint a gesztenyét nem kicsit kedvelem, szóval már csak választani kell a hétvégére, a kettő közül melyik fér bele. Vagy mindkettő? Aki nem tud dönteni, annak ajánlunk még egy lehetőséget, Baranya határon túli részéből, ahol tradicionális helyi ételek hetét rendezik.

Alen Bibićről korábban inkább csak hallottam, a boraihoz nem jutottam el. A nyáron azonban a zadari óvárosban sétálgatva felfigyeltem a Bibich márkanevet viselő vinotékára. Természetesen eltöltöttem ott néhány percet – valóban csak annyit, éhes család várt rám a hűvösben pihegve, odakinn negyvenkét fok volt – és találomra, valamint a boltos ajánlásával vásároltam néhány bort. Kettőt együtt bontottunk.

Kényes téma a halászlé, kényes téma. Mert ugye a legjobbat mindenki nagyapja/nagyanyja/keresztapja/kicsodája készíti, több hagymával az elején, más a paprikával játszik, valaki szerint az ikra a titka, vagy hogy taviból sohasem. Kényes téma mondom, kevesebbért is böktek már meg valakit, vagy lett két család közti évtizedes viszály kiváltója a jó halászlé feletti vita. És ha még hallanák, hogy nevetnek azokon azok, akik nem tésztával, de friss, ropogós kenyérrel eszik (no meg fordítva). Azért a Kovács Csárdába el kell menni. Ha nem is a világ legjobb halpaprikását főzik itt (az állítólag Batinán túl, a határ vajdasági oldalán készül), tudják a dolgukat.