Izgalmas három napot töltöttünk Villányban, alaposan körbejárva a „Villány könnyed arca“ témát, de ahogy az lenni szokott, nincs beszélgetés kóstolás nélkül és nagyon nehéz errefelé úgy kóstolni, hogy ne kerüljön néhány komolyabb vörösbor is a pohárba. Maczkó Róbertéknél sem sikerült…

Az európaihoz képest a mexikói forrócsokoládé-készítés hagyománya szinte tektonikus idejű. Egy Abuelita nevű kerek, kifejezetten a forró csoki készítéséhez való márkáról találtam olvasnivalót, de itt, Európában én maradtam a katalán Simón Coll-nál, ami ugyan csak 1846 óta létező márka, de meggyőzően a közép-amerikai hagyományokat tartja szem előtt.

Van amikor egy erősen szürkületi zónás, mondhatni toplistákra ritkán bekerülő borvidék adja a szombat esti bort, ami ráadásul egy idegenül csengő fajtából készül és még csak a készítőjét sem ismerjük igazándiból, no onnan nem könnyű nem vakkóstolón nyerni. Persze könnyű nekünk itt délen, ahol a pinot regina született, ahol azért a Tolnai borvidék számtalanszor bizonyított és ahonnan Kisdorog is közel van.