A köd és a nyálkás út eredményeként Pécs-Szigetvár majd egy óra volt autóval, három helyszíneléssel tarkítva. Ez akár rossz ómen is lehetett volna, de valahogy nem érdekelt, nem bosszantott, mert tudtam, hogy nem sokkal ebéd előtt be fogunk gördülni Tormaföldére. S legyen bármekkora köd, akkor is szépen magunkba töltjük a berkenye pálinkát, a tárkonyos ragulevest, aztán a szarvas pörköltet is a házi dödöllével együtt. Ahogy ez így szépen sorban meg is történt, már tudtam, hogy sínen vagyunk, csak be kell ülnünk a mikrobuszba (persze szigorúan a kávé után), kibírni még negyed órát Csörnyeföldéig, aztán szépen elhelyezkedni a kóstolóhelyiségben. És várni a csodát. Az meg jött is rendületlenül. Három részben. Vigyázat! Kattintás után 18 karikás tartalom! (Az első meztelen nős kép a Pécsi Borozón.)

Tamburazenével, helyi termékekkel színesített borkóstolón jártunk a Püspöki Pincében július elsején. A megújult pincészet első ilyen rendezvényén bissei kecskesajtok, mangalicasonkák kerültek hat bor mellé, miközben Horváth Zoli (alias Planina Borház) tamburazenekara, a Šokadija emelte a hangulatot zenéjével.

Szervezőként az este végére eléggé elfáradtunk, de megérte. A TOP25 látogatói létszámban is csúcsot döntött, közel háromszázan kóstolták végig Dél-Pannónia legjobbjait, de az új helyszín is jól funkcionált. A Hotel Palatinus Nádor-terme délelőtt, a Bartók-terem pedig délután nyújtott kiváló helyszínt a kóstoláshoz. A borok ezúttal valóban jó hőmérsékleten kerültek ki az asztalokra, sok borász személyesen jött el - amit ezúton is köszönünk nekik -, volt idő és tér beszélgetésekre, a kiegészítő termékek közül pedig a sajtosok a nap végére sajt nélkül maradtak. Jövőre folytatjuk.