A szekszárdi pincék kincsei nyitották meg szeptemberben a Borkultúra SzabadEgyetem 2012/2013-as tanévét a PTE Illyés Gyula Karon. A program házigazdája ezúttal dr. Bodri István, a Faluhelyen található, toszkán szépségű völgyben elhelyezkedő Bodri Pincészet ügyvezető igazgatója és egyben a szekszárdi hegyközség elnöke volt, aki kellő szakértelemmel és humorral mutatta be a borokat. A rendezvényre érkezett 11 tétel mindegyike valóban különleges értéket képviselt, izgalmas kóstolási élményt nyújtott minden résztvevő számára.

Amikor kimondjuk a magnum szót, sokaknak Tom Selleck jut eszébe. Én azok közé tartozom, akiknek egyrészt Clint Eastwood Piszkos Harryként, másrészt a méretes borospalackok. Másfél liter kiváló bor, tőlünk nyugatabbra nagy presztízse van ezeknek a palackoknak, állítólag szebben, lassabban, harmonikusabban érik bennük a bor. Évente egyszer a Polgár Pincében szervezünk egy kis kóstolót, valami rögtönzött tematikával. Idén Kapronczai Balázzsal a magnumokra esett a választásunk, lévén a pince rendszeresen tesz el borokat ebben a méretben, 1995-ig visszanéztük őket, íme a tapasztalat. A pince mélyén felsorakozott magnum regiment hosszú estét jövendölt. Nyolc bort választottunk ki végül, amelyekről kétségtelen szubjektív véleményünk és az objektivitásra törekvõ borbírálat egybevetése után úgy véltük, jót tett nekik a magnum ereje.

Nemrég családiasra tervezett, majd szlovák törzsvásárlókkal feltuningolt vertikális kóstolót rendeztek Gere Attila Pincészetében. A Kopár tíz évjáratát bontották meg, volt még egy ilyen alkalom Budapesten is, mi Villányt választottuk. Az autentikus helyszínen tíz bor érdekelt bennünket, szorgalmasan jegyzeteltünk, kóstolgattunk, összegeztünk. A végeredmény a hajtás után. És megelőzve a bejegyzéseket, jómagam is tudom, hogy a Kopár egy ideje Kopar, de ez kevésbé érdekel, mint hogy milyen bor is van a címke mögött.