A hűvös földpadlón álltam, bámultam az öreg kakast, forgatta a szemét, pislogott, tekergette a nyakát, nem értette, mit keres itt. Bámultam Nagyanyám, ahogyan rálépett az állat lábára, egy mozdulattal átnyalábolta a szárnyait, ráhajtotta a nyakát a szárnyakra, a nyaka a begye fölött előredomborodott, és a tál fölé tartotta. Egyetlen mozdulattal átvágta a megszeppent állat torkát, az rugdosott volna, és verdesni is próbált, de egyre gyengült, ahogy gyűlt a vér a tálban. Anyám még egy tyúkot sem tudna levágni! Egyszer kicsúszott a kezéből az átvágott nyakú, öreg kotlós, és addig csapkodott, szédelgett az udvaron, imbolygó lábakon, amíg össze nem esett. Anyám arcát, ruháját teljesen összefröcskölte, az a kevés vér, ami a tálba csurgott, piszkos lett. Pedig finom a sült vér! Nagyanyám egyedül le tudott vágni egy kakast.
Elröppent öt nap és játékunk első fordulója véget is ért. Nem kevés megfejtés érkezett be hozzánk, szinte csak helyes válaszok voltak. Aki most nem nyert Gere Tamás és Zsolt válogatást, a következő öt napban egy láda Malatinszky-bort nyerhet. Megéri hát kattintani a folytatáshoz, válaszolni három újabb kérdésre és nyerni, mert ez a láda is nagyon jól mutat a karácsonyfa alatt!
Nemrég volt Siklóson egy csokoládé-kóstoló. Bort kóstolni rendszeresebben járok, de erre a kóstolóra szerkesztőségünk nagy része családostul érkezett. A gyerekeknek is hagytunk a csokiból, de azért meg kell hagyni: a csokikóstolóban az a jó, hogy végig lehet csinálni egy hosszú sort és még csak köpni se kell. Kiderült tehát, a siklósi kézműves csoki finom és izgalmas, hagyományos ízek és vad kombinációk, megnéztük hogy készül, hogy fogy el, hogy fogadják.