Szentbékkálla, Petőfi utca. Kicsit bizonytalanul gurulunk a falu széle felé, ahol az utolsó házak egyikénél megtaláltuk Káli Balázst. Éppen feleségével és kisfiával játszottak az utcán a házuk előtt, ahol Balázs családja él az 1800-as évek közepétől. A ház udvarán több melléképület is található, egyik a régi istálló, amely jelenleg pinceként működik, a másik a palackozó, címkéző és raktárhelyiség. Balázsék kisfiát, a 15 hónapos Mátét is beleszámítva hatan üzemeltetik a családi borászatot.
„Itt a Káli-medencében valóban nem lehet meglátni azonnal a kincset. Sokat kell hozzá dolgozni, és alá kell nézni a köveknek. A kincs ott van, csak meg kell látni.”
„Minden káli-medencei borászatnak nagy szerencséje van, a gyönyörű természeti környezet miatt az itt kóstolt borok könnyebben ragadnak meg az emberekben” – meséli Istvándi Tamás hatalmas mosollyal az arcán. Családi házuk udvarán fogadott minket, amely nem mellesleg egy 1825-ben épült gyönyörű műemlék épület
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
-
Észak-Macedónia, ahol még a japán operaénekesek is a vranecet éltetik
