Van egy kis csapatunk, négy fix taggal. Időnként kóstolunk. Beszélgetünk. Eszünk. Négy ember négy világból. Egy közös pont van: a bor. Pontosabban annyi volt talán az elején, aztán rájöttünk, hogy sokkal több is van. A karantén némileg megakasztotta találkozóinkat, de múlt héten pótoltunk. Volt több apropója is, egy babgulyás a tűzhelyen, két frissen szerzett szőlész-borász oklevél és nyolc bor a Stier Pincészetből.
Ha nem is vagyok rajongó, néha nekem is jól esik meginni egy pohárral, mint most is, a feleségem által készített lecsó mellé. A kenyeret sajnos a boltban vettem, a házi kovászom nem halt meg, de nem is volt sosem, talán majd a következő életemben!
Sokat emlegettem a szentendrei Kőhegybort az elmúlt időben, mialatt a délszláv bortörténetes cikksorozatot írtam. Itt az ideje, hogy többet is megtudjunk róluk és a szentendrei szőlőtermesztésről.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
A Simigh családnál jártam Gyönkön
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
