Aligha gondoltam volna, amikor a legutóbbi rumkóstoló emlékmozaikját rakosgattam történetté a frangepánik lázat hozó illatában, hogy lényegében rövid időn belül bezár a bazár. Aztán körülvett bennünket valami alaktalan félelem, amely stációi, a félelem-dinamikának megfelelően váltogatták egymást: tanácstalan várakozás, eltúlzott rettegés, definiált realitás, megcsömörlött spleen, hurráoptimista végjáték-várás, most pedig valamiféle billegés, a hogyan tovább libikókáján. Bárhonnan vizsgálom a kialakult helyzetet, látható, hogy megváltoztunk, azaz más emberek lettünk, de félek, nem lesz elégséges a változás tartalmisága, valami valóban nagyszerűhöz.

Reneszánszát éli a kovászos kenyér-fogyasztás és -készítés az utóbbi időben. Miközben ennek nyomán fővárosunkban gyors ütemben nyílnak a kovásszal dolgozó pékségek, Pécsen és környékén látszólag nincs ilyen könnyen elérhető kínálat. Utánajártunk, mit tehet, aki Baranya megyében szeretne minőségi kenyérhez jutni. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020. tavaszi számában jelent meg, változtatás nélkül közöljük.)