Pici földrajz és „szakma”: az ország jól behatárolható sokszög jellege, és a két magashegyi szakasz helyszín, az Alpok és a Pireneusok meghatározzák azt, hogy majdnem mindig egy hozzávetőleges kört próbálnak leírni a szervezők, északról indulással, a két magashegyi rész útba ejtésével, majd a visszakanyarodással Párizsba. A verseny második fele is ezt az utat járja be.

Tehát Libourne-Saint Emilion, július 17-én szombaton, egy közel 31 km-es egyenkénti időfutam, népszerű angol rövidítésével ITT (de nem Nokia…). Nem egyedi ez az eset, hogy a kétségtelen leghíresebb borvidék egy részén jókat tekernek, legutóbb Bordeaux és Pauillac között haladtak a bordói szőlőkben, 2010-ben, szintén egyenkéntin. Pomerol, Néac, Le Rival, Montagne és Corbin lesznek az érintett települések, mielőtt a világ egyik leghíresebb vörösboros kisvárosába begurulnak. A startállomás, ahol Roger de Leybourne anglo-normann lovag alapított erődítést, hamar a környék borkereskedésének a központja lett. Évszázadokkal későbbi bájos kiegészítése mindennek, hogy Libourne postahivatala 1967. óta eljátssza a francia Nagykarácsony szerepét: ide érkeznek a télapónak szóló levelek, hogy aztán innen adják fel őket a… valahová.

Nemrég egy verőfényes pénteki napon Balatonszőlős irányából Tótvázsony felé bicikliztem, amikor megláttam egy táblát, hogy „Kern Pezsgőterasz” -> balra! Több sem kellett, lekanyarodtam remélve, hátha épp nyitva vannak. Szerencsém volt, mert a pincéhez érve Réka, Péter és Artúr mosolyogva üdvözöltek és beinvitáltak, hogy ha van kedvem, segíthetek nekik degorzsálni. Naná, hogy volt és ott is ragadtam kóstolni és beszélgetni pár órára.