Mint arra már egy korábbi posztban is célozgattam, az utóbbi időben egyre csak fogyatkozunk. A külföld meg egyre több munkatársunkkal gazdagabb - szerencsére, csak ideiglenes jelleggel. És itt ne az „ideiglenes” szó szovjet értelmezésére gondoljunk. Amíg viszont arra várunk, hogy vendégmunkásaink és utazóink hazatérjenek, nem hagyunk fel zaklatásukkal és írásokat kényszerítünk ki belőlük. Felemás sikerrel. Hamarosan azonban a már visszatérek és a közeljövőben visszatérők tollából olaszországi beszámolók tömkelege lesz olvasható oldalunkon - elsőként viszont brüsszeli kiküldött tudósítónk tegnapi főzése posztolódik. Hiába, egy ebéd Európában.

Egy éves volt nemrégiben a Pécsi Gastro Club, a jubileum alkalmából nem cifrázták, Czifray-estet rendeztek az Enoteca Corsóban. Mindig izgalmas egy Corso-vacsoraesten részt venni, most azonban a meghívott vendégek még különlegesebbé tették az estét. Majdnem kétszeres volt a túljelentkezés, ami a szokatlanul kedvező ár és a vendégek miatt nem is csoda. Amíg Molnár B. Tamás nejével, állandó szerzőtársával Bittera Dórával a Magyar Televízió riporterének kérdéseire válaszolgattak, már az asztalra is került Szentesi József pincészetéből az első tétel, a Szentesi Velence Cuvée.

Az úgy volt, hogy sok fesztiválon jártunk az idén. Határon túl is, elsősorban dél felé. Megkóstolni, meginni nem tudtunk mindent, de volt, amit ajándékba kaptunk; volt, ami tetszett és megvettük; volt, amit elcseréltünk és volt, amiről már nem is emlékeztünk, honnan került a ládába. Nos, belőlük állítottunk össze egy kis ex-jugoszláv borválogatottat. Afféle Nyugat-Balkán válogatás volt ez, hiszen a bolgár, román, macedón borok hiányoztak a tizenötből. Nem rövid lista következik.