Borturista barátaink visszaköltöztek Kaliforniába. Nyertünk így ugyan Napa-völgyi tudósítókat, de hát azért oszlopos tagjai voltak ők kicsiny borklubunknak. Sanyi és Szabrina már az óceánon túl, de mielőtt gépre szálltak volna, utolsó közös klubestünkön prezentáltak egy emlékezetes borsort. Borturista Sanyi kedvence, a malbec került a poharainkba. Rögvest féltucat példányt áldoztunk fel, nem bántuk meg. Nem vagyunk nagy malbec rajongók, még rendszeres fogyasztónak se mondhatjuk magunkat ezen a tájon, ez a hat bor Mendozából azonban kedvet csinált a folytatáshoz.

Valamelyik este került elő. Úgy kaptam, azt mondták róla, hogy nagyon kedvelik. Félretettem, sok határidős kóstolás volt az év vége felé, most jutott idő szabadon választott borokra is. Hétköznap este volt, vacsora után került ki belőle a dugó. Ülök a gép előtt, olvasgatom, írogatok, esti teendők, miután a gyermek elaludt. Két kis pohárka a szigorú mérlegeléshez. Aztán még egy. Majd még egy. Pár nap múlva a maradékot is elővettem egy bővebb sorban, nem vallott szégyent ott sem. Jó vásár címkés bor nem mellesleg.

A Vince-nap egyre inkább kezd beépülni nem csak a borászok, hanem a borkedvelők naptárába is. Január derekán, vége felé úgysincs miért koccintani, koccintsunk hát Vincével! A hagyomány felélesztésével két helyen is aktívan próbálkoznak, a villányi borvidéken a Vylyan a kezdeményező, akihez már újabb pincészetek társultak, míg Mohács Horváth Zoli (Planina Borház) szervezőmunkáját dicséri a külső kóstolók felé is nyitottá alakuló Vince-napozás.