Jugoszláviában, a Vajdaságban született, ahol még nem igazán foglalkozott borral, de újságírással már a nyolcvanas évek vége óta annál inkább. Jelenleg Pécsett él, ahol korábban magyar nyelvet és irodalmat tanult. Habár már gimnazistaként újságíróként tevékenykedett, valójában itt döntött a média mellett, amikor két egyetemi lapot is alapított (a Pécsi Campusnál 1994-1998 között, az Univ Pécsnél 2000-2008 között dolgozott). Emellett a kilencvenes években különböző napilapoknak is írt (Kurír, Népszabadság, Dunántúli Napló), majd 2000-2010 között a pécsi egyetem szóvivője volt.
2008-ban kollégájával, Wéber Tamással elindították a Pécsi Borozót, amelynek főszerkesztője volt 2024-ig - az első 13 év alatt 50 nyomtatott lapszámot, és több különszámot jelentettek meg. 2020 óta a Pécsi Borozó csak online aktív. 
Az elmúlt két évtizedben írt többek között a Decanter, VinCE, Gusto, Magyar Konyha magazinokba, Horvátországban az Iće i piće magazinban publikált.
2017-ben elnyerte a Horvát Idegenforgalmi Közösség Aranytoll-díját a horvátországi borturizmusról és borvidékekről szóló riportjaiért. A Dél-Dunántúli Borúti Turizmus Klaszter egyik alapítója, számos borfesztivál és boros esemény szervezője, ezek között van például a GROW du Monde, Portugieser du Monde, Franc&Franc és a Pannon Borrégió TOP25. Gyakran részt vesz hazai és nemzetközi borversenyek zsűrijében, valamint konferenciákon tart előadásokat és vezet borkóstolókat.
2020-ban a Magyar Sommelier Szövetség Par Excellence díjával tüntették ki, mint az év borszakíróját. 2022-2024 között a Magyar Borszakírók Körének elnöke volt, melynek egyúttal alapítója tagja 2016 óta. 2024-ben a magyar borkultúra kiemelkedő személyiségeként, a minőségi borok szeretetének és ismeretének elkötelezett nagyköveteként megkapta a Dr. Rohály Gábor Emlékdíjat. 
2020 óta a Pécsi Tudományegyetem kapcsolati igazgatója, jelenleg elsősorban egyetemi projektekkel foglalkozik, miután 2024 nyarán egy éves (bor)szünetet jelentett be, leköszönve minden magyar borral kapcsolatos addigi tisztségéről.