A Da bibere Borbrigád egy baráti társaság, Bérczessy Gergely, Csécsi László és Fejérvári Gergely ötödik éve futó projektje. Nevezhető kísérletnek is: lehet-e, szabad-e borokról elfogultan, szerelemből, mindenféle szakmai-, anyagi- és divatnyomástól mentesen írni. Elfogultan: borszakírói objektivitás helyett magunk ízlése nyomán; szerelemből: a szőlő és bor és ezek kultúrája iránti rajongásból; áldozva szenvedélyünkre, a borra, a pincelátogatásokra – tehát nem támogatásért, hanem éppen támogatva a „szektort”. Nem állítjuk, hogy ítéleteink tévedhetetlenek, cserébe őszinték. Nem menekülünk a kritikától, de készek vagyunk megvédeni álláspotunkat. Nem mondjuk, hogy mindenhez értünk, de hajlandóak vagyunk tanulni. És talán ebből az egészből valami jó sül ki: a borról való beszéd, írás demokratizálása, az illetéktelenségérzés felszámolása, a témához közelítés sokszínűsítése.

Kóstoljanak velünk!

Bérczessy Gergely újságíró, lapszerkesztő. A tavalyi évig filmes-televíziós újságíróként, a piacvezető műsorlap-portfólió főszerkesztőjeként dolgozott, jelenleg háztartásbeli. Az elmúlt három évtizedben számos lapban (Muszter, Port, Cinema, Pesti Műsor, Magyar Hang stb.) jelentek meg interjúi, kritikái; korábban tanított, dolgozott dokumentumfilmekben, menedzselt és szerkesztett különböző kiadványokat. 

A szőlőművelés, borkészítés szeretetébe Dunaföldváron – a déd- és nagyszülői ültetvényen, présházban és pincében – kisgyerekként totyogott bele, aztán kapanyelet is kapott a kezébe, baráti poharazásokkal jelzett borútjának fontos mérföldkövei az egri diákévek, egy tállyai szerelem, Tompa Imre Figyelő-béli borrovata, valamint Bauer Gyuri (a szép emlékű óbudai Karaffa borszaküzlet tulajdonosa) évezred eleji csodálatos borkóstolói, ahol a Kárpát-medence több tucat, máig meghatározó borászával is találkozhatott.

Ötletgazdája és társszerzője a Fröccskönyvnek (2023), amely a buborékos hungarikum első kötet léptékű, sokszempontú összefoglalása. Számára a bor (a tőle elválaszthatatlan gasztronómiával együtt) életöröm-esszencia, a Kaporszakállú Őserő szeretetnyelve a halandók felé, amelyben az emberi tudás, lelemény és szorgalom találkozik a természet velejével, befogadhatóvá teszi azt. Inni jobban szeret, mint kóstolni, a borról való beszédet igazi férfimunkának tartja, ami (jó esetben) tisztelet a tőkéket gondozó, termésüket borrá változtató gazdák felé, érzéki játék és útmutató a kalandot kereső borisszák számára. „Üdv neked, te mámor anyja, bor!”

Csécsi László újságíró, szerkesztő, a Magyar Hang munkatársa. Riporterként elsősorban társadalmi és környezeti témákkal foglalkozik, a bor világába 25 éve tesz vissza-visszatérő kirándulásokat. Számára a bor egyfajta párhuzamos univerzum: amikor az ember belép ebbe a világba, mélység és árnyaltság fogadja, szemben a hétköznapok zajos, gyakran leegyszerűsített valóságával. Egy pohár borban tájak, kultúrák és személyiségek találkoznak. Történetek a termőhelyről, az alkotó ember képzelőerejéről, a tapasztalatról, és néha a véletlenről is. Írásaiban a kapcsolódási pontokat és a sokrétegűséget igyekszik megragadni.

Fejérvári Gergely szerkesztő, egyetemista kora óta zalai mikrobirtokos, szenvedélyes szőlős-boros ember. A 2021-ben, a Magyar Hang hetilapban Ásó, kapa, uzsonnabor címen induló rovatában száznál több tárcát jelentetett meg a témában, de írt korábban a Vince magazinba, Alkonyi László Borbarátjába is. A Kis magyar borsznobkalauz, a Fröccskönyv és az Ültess szőlőt! társszerzője, két nagy esszéje jelent meg a Mathiász János-emlékalbumban. A bort metafizikai, sőt szakrális ügyként kezeli, keresi az irodalmi, képzőművészeti, zenei és más egyéb emberi kapcsolódási pontjait. Hisz a szőlő megtartó erejében, a bor identitásőrző szerepében, a kordonban és a bakművelésben, a Furmintban és az Othellóban. Borkóstolóin ezt az attitűdöt kívánja erősíteni, hiszen szerinte minden kivágott tőke egy külföldre költöző magyar; minden elültetett szőlő egy esély a maradásra.