Az elmúlt év végén „meghaltam” kicsit. A Pécsi Borozó az első olyan hely volt, ahol az írásaim nyomtatásban, rendszeresen megjelenhettek. Ennek a történetnek a szomorú végeztével nagyon csalódott lettem, ugyanakkor ámulva láttam, hogy kollégáim – akiket minden bizonnyal hasonlóan megviselt a story – látszólag pillanatok alatt álltak fel romjaikból. Nekem ide eljutni több idő volt, de itt vagyok, maradok, most már tele tervekkel, ötletekkel.
Nézzük röviden, hogy jutnak eddig a szakaszig a versenyzők, milyen DOC-k és DOCG-k borait ismerhetnék meg, ha nem versenysportolnának épp. Mindjárt a harmadik szakasz (május 10.) keresztülhajt Astin és Albán is: a két piemonti nagyágyú azonban idén nincs kiemelten kezelve, így nebbiolóról, barolókról, barbarescókról nem ejtünk most szót.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
