Nemrég egy verőfényes pénteki napon Balatonszőlős irányából Tótvázsony felé bicikliztem, amikor megláttam egy táblát, hogy „Kern Pezsgőterasz” -> balra! Több sem kellett, lekanyarodtam remélve, hátha épp nyitva vannak. Szerencsém volt, mert a pincéhez érve Réka, Péter és Artúr mosolyogva üdvözöltek és beinvitáltak, hogy ha van kedvem, segíthetek nekik degorzsálni. Naná, hogy volt és ott is ragadtam kóstolni és beszélgetni pár órára.
“A narancsos csoki az igazi, azt ne hagyd ki.” - tanácsolta egy barátunk. Elképzeltem, ahogy befal egy sötét gombócot, és röhög közben, szétálló metszőfogain megcsillan egy kis fagyimaradék, de közben úgy nevet, hogy egy gleccser is megolvadna. “A vajkaramella a legjobb. Én mindig azt eszem.” - mondta a nő, akitől megkérdeztük, merre van a Prím fagyizó. Közben hunyorgott egyet - szerintem nem kacsintani akart, inkább felidézte, milyen, mikor a vajkaramellában koncentrálódott cukor az ember lelkébe üt.
-
Motovuni teran kóstoló
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Látogatás Ausztria legrégebbi borászatában
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Mundi Gábor Somlói Juhfark 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
