Éppen egy éve írtam a Maczkó borokról, ültem a Maczkó teraszon, mondjuk akkor Villány könnyed arcát kerestük, ezúttal viszont hardcore vörösborok kerültek a poharamba, köszönhetően a kedves és rendkívül aranyos Maczkó házaspárnak, Robinak és Boginak.

Az eszéki borfesztivál az éves bornaptár kötelező kezdőrendezvénye, nekem személy szerint az idei volt a hatodik a hétből, busszal közel negyvenen meg harmadik alkalommal utaztunk le. Azaz most lefelé csak a csapat utazott, én kétnaposra vettem a túrát. Kalandtúra indul, vonattal Eszékre!

Reményeim szerint sorozatot indítunk, ez amolyan bátorító cikk, fogjuk fel első résznek. A Pécsi Borozó amúgy sem bormagazin, nem is így indult, sokkal inkább gasztro-turisztikai-bormagazinnak, tök jó lenne, ha ez is maradna, szóval bátorítom a szerzőtársakat és leendő szerzőinket is, hogy írjanak éttermi élményeikről, vagy éppen arról, ha valami nem olyan volt, mint szerették volna. Tudom, hogy ilyen élmények is lapulnak a fiókokban, csak a szerzők vacillálnak, hogy publikálják-e! Kezdjük a sort egy friss élménnyel, ahol a 16. házassági évfordulónkat ünnepeltük…