Noha a múltkor túl lelkes nem voltam a cseh boroktól, Márton-napra ez megváltozott. Prágában nem lehetett kikerülni a minden kerületben Márton-napi piacokat és azokon borkóstolókat hirdető plakátokat, az éttermekben pedig már hetekkel ezelőtt hirdették a Márton-napi hétvége menüsorát a borokkal együtt. Svatomartinské, azaz Szent Márton-nap, ez szerepel egy libával és többnyire valamelyik szép morva dűlő látképével a plakátokon és a borok címkéin is, országszerte közösen használt logóval, rajta a szenttel egy fehér lovon, bordó háttér előtt. A lelkesedést nem annyira a borok maguk okozták – noha kétségkívül tisztességesen vannak elkészítve –, hanem az ügyesen kitalált koncepció és a prágaiak lelkesedése a saját boraik legfrissebb évjárata iránt.
Kisbusznyi csapatunkkal elindultunk a felkelő nap irányába, hogy kora reggeltől késő estig borászatról-borászatra szálljunk, mint egy megvadult molylepke. Hosszú és fárasztó nap volt, de maximálisan megérte.
Eljött a nap, hogy megünnepeljük a mavrud szőlőfajtát, aminek a nevét a laptopom helyesírás ellenőrzője minden alkalommal davrudra változtatja. Sok borleírás, de nem lesz benne egyetlen mavrud sem…