Ha az ember Ravennában jár, érdemes a látnivalók után elzarándokolni egy közeli borászatba is, megpihenni és persze olcsóbb alternatívákat keresni az egyre dráguló Amarone borokkal szemben.
Voltak évek, hogy gyakran nyaraltunk valahol Crikvenica környékén és minden évben átautóztunk Krk szigetére, a sziget nevét viselő városban tettünk nagy sétákat, majd átmentünk Vrbnikbe, elsősorban žlahtina-látogatóba. Van ott kedvenc étterem, vannak kedvenc sziklák és a városból kifelé menet a Katunar pincészet kóstolóterme sem maradt ki soha. Most már néhány boruk itthon is kapható, megidéztem a krki nyarat.
Mindig is úgy gondoltam, nincsenek „évszakborok”, rábízhatjuk a nagykorú fogyasztóra, mit és mikor tölt a poharába. Egy tikkasztó nyári nap végén valószínűleg többen nyúlnak egy friss, reduktív fehér vagy rozé felé, de egy pincehideg könnyű vörös is kiváló társ lehet az estéhez. A nagy vörösborokat sem kell kizárólag a télre tartogatni, hisz ott vannak a nyári steak-sütögetések, egy borongós őszi nap, esetleg a papa áprilisi szülinapja, mivelhogy ő a bordói házasításokért rajong. Egy szó mint száz, akár a mostani, fogcsikorgató hideget nélkülöző télben, akár máskor érdemes próbát tennünk a mostanában kissé háttérbe szoruló testes vörösökkel.