Szekszárd egyre több felfedezni valót nyújt nekem. Az Eszterbauer családi pince új színfolt a magyar borpalettán. A bor-köztudatban viszonylag új, míg valójában több száz éves. A pécsi IH borklubban a szőlőművelő „paraszt polgári” Eszterbauer család tizedik generációja, Eszterbauer János mutatta be a szó szerint családias hangulatú címkék mögött rejlő borokat. 

A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet idén is meghirdette címkepályázatát a Pécsi Tudományegyetemen, ám ezúttal nem csak a Művészeti Kar hallgatóitól vártak terveket, hanem az egyetem összes hallgatójától. Az idei Bogyólé címkéjét ennek köszönhetően egy leendő közgazdász tervezte. 

Talán nem vagyok egyedül, amikor azt gondolom, hogy Villány a maga nemében ikon. Villány jelenti azt a magyar borászatban, hogy rendszerváltás. Szabadon felcserélhető e két szó, azt hiszem. Villány volt az úttörő a borkészítésben, a magánborászatok létrejöttében, a borhoz kötődő vendéglátás kialakításában, a borturizmusban. Azt sem gondolom, hogy a változásokat hozó éveket követően, amelyeket már nevezhetünk a fokozott fejlődés és siker éveinek, mindenki a maga megszerzett babérjain üldögélt volna. Sőt, nagyon sokan tettek és tesznek azért, hogy Villány kitörjön saját korlátai közül. Ennek azonban nem csak egyéni szinten, hanem közösségi szinten is meg kell történnie. Ennek szimbolikus alkalma lehetne a Villányi Vörösborfesztivál, ami azonban jelen formájában erre nem alkalmas.