Dúzsi Tamás azon szekszárdi borászok egyike, akiknek neve elválaszthatatlanul összeforrt a borvidékkel. A borvidék rendszerváltás utáni ébredésekor alapított saját borászatot, és lett az eltelt 15 év alatt a borélet meghatározó alakja. Mindezt amolyan „különutasként”, a saját útját járva.
A libáknak annyi. A hétvégén elfogyasztottam az első ezévi libacombomat, némi libamáj kíséretében, mert hát volt neki, vagy másfél kilónyi. És még nincs is november. Ami ugye köztudottan nemzetközi libagyász-hónap. De nincs mit tenni. Csak ugye enni. De rossz rímgyártás helyett következzen a következő hét programajánlója.
Tavalyhoz képest idén hidegebb idő várta a Pécsváradi Leányvásárba látogatókat, a gesztenyéért most is sorba kellett állni. Néptáncos kolléganőnket le is fotóztuk a helyi népviseletben, de a fotó sajnos a készülékében maradt. Láttunk bábszínházat, rácsodálkoztunk az eszéki sört (Osječko pivo) mérő mobil sörözőre, vásároltunk Miki egeret, a majd' mínuszban a forralt bort is megkívántunk...
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
