Új helyszínen, a Zierfandler borozóban gyűlt össze a keddi kóstoló csapata, hogy a Pannon Borbolt által összegyűjtött, újonnan piacra szánt borokat végigkóstolja. A néhány hónapja nyílt Hunyadi úti borbár a pécsi cirfandli legfőbb lelőhelye, nem igazán van ennyi cirfandli egy helyen sehol másutt. A végén mi is kóstoltunk egy igazán jót, de előtte is akadt vagy 12 másik bor, amelyik megugrotta 80 pontos lécet. Talán csak a merlot-k nem érezték jól magukat, nem böktünk rá egyikre sem. Ellenben a kékfrankosokra érdemes kattintani.
A pincészeteket bemutató tematikus sorozat ezúttal a szekszárdi Vesztergombi Józseffel folytatódott a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában. A félreértések elkerülése végett, azért azt illő tudni, hogy Szekszárdon két Vesztergombi is van. Vesztergombi Ferenc (és Csaba), valamint a Remete-Bor „fedőnév” alatt futó Vesztergombi József. József közel 8 hektáron gazdálkodik, eddig főleg kadarkájáról, kékfrankosáról, franc-járól, merlot-járól illetve az ezekből készített házasításairól ismert. Talán a szerző hiányossága is, hogy például fehérbort tőle még nem is kóstolt sohasem. Ezt mindenképpen pótolni kellett; jó borokra, jó szekszárdi borokra számíthattunk, nem is csalódtunk.
Tavalyi rozét idén ősszel? Miért ne. A rozé nem feltétlenül egyéves műfaj, bár vannak, akik csak pár hónapra kalibrálják a sajátjukat. A rozé is működhet egy éven túl, a magyar közönséget tőmondatokkal beszoktató média szerint viszont csak a friss a jó rosé (sic!). A rozét egyrészt írjuk magyarul, rozénak, és kóstoljuk bátran még most is a 2013-asokat, itt van ez a sor, egy híján jól muzsikált mindegyik.