Végül Pécsre is megérkeztek a romkocsmák, mondja kollégánk a Ti-ti-tában, és igazat kell adnunk neki, mert az ingerküszöböt elérő vállalkozások az utóbbi időben szaporodtak csak meg. Persze ki mondhatja meg, hogy mi romkocsma, és mi nem, mikor a fogalom és jelentése mindenhol és mindenkor változik. Ezt nem is határoznánk meg, hanem sokkal inkább két szélső értéket, amikor nekünk már nem romkocsma a romkocsma. Az egyik véglet a putri, a másik pedig az elitizált, a sznob. Előbbi az igénytelenségét takargatja a kategóriával, utóbbi így akar eladni nagyobb szorzóval a tehetősebbnek. Viszont az egykori Stuncorgóval viszont a legjobb történt, ami csak történhetett.

Szlovén szomszédolásunk folytatásában néhány érdekes turisztikai kisprojektet mutatunk be, de természetesen pincészetek és éttermek nélkül sem bírtuk ki. A szlovén állam a turizmust fontosnak tartja és több szinten támogatja, mi egy Snovalec nevű pályázat győzteseit látogathattuk végig, amelyek között mediterrán fűszerkert éppúgy volt, mint szőlőkertekbe épült apartmanok. Kis projektek, de mind hozzátesznek a turizmus változatosságához. A bor és gasztronómia végig fontos szerepet játszott a programunkban, ám azt előre senki sem közölte, hogy egy szarvasgombás tésztáért biciklire kell ülni és 21 kilométert tekerni a hegyekben. Viszont saját meglepetésemre is élveztem a biciklizést. És utána egy pohár hideg Favorit sört. No meg a szarvasgombás ebédet is, természetesen.

Valós probléma, hogy egyre kevesebb hazai élelmiszer kerül az áruházak polcaira, s még ritkább, hogy a termék helyi. Sőt, ma már az sem elszigetelt jelenség, hogy a piaci árus a készletét a nagyáruház import gyümölcséből és zöldségéből tölti fel.