Van egy nap, amikor minden évben tudunk találkozni azokkal, akik talán a legrégebben és a legközelebb állnak hozzám, hozzánk. Családi nap, lassan több gyerekkel, mint felnőttel, évről évre változunk persze mi is, a gyerekek idősebbek, mi valahogy maradunk ugyanúgy, mint amikor találkoztunk. Csak a régi fényképeken tűnik fel több haj, kevesebb háj, no meg azok az ősz hajszálak. Az apropót jó sok éve a szerb (ortodox) karácsony adta, a valláshoz egyikünknek sincs sok köze, a Balkánhoz egyik-másikuknak több, de ezen a január hetedikét követő hétvégén az a fontos, hogy együtt vagyunk.
Ritkán kóstolunk egri borokat, de akkor sokat. Régóta tervezgetjük ezt a kóstolót, "Kalamáris" Kornél kezdte szervezni még talán 12 palackkal (a Kalamáris adta a helyet is a kóstolóhoz), apránként dagadt a sor, a végén 27 bor került a poharainkba. Két részben követhető, miket is kóstoltunk és mit gondoltunk róluk. Tanulságos kóstoló volt, jó társaságban. Az első részben a fehérek jönnek.