Tél volt, hó esett…

Nos, igen, jónéhány évvel ezelőtt még volt tél, olykor hó is esett, az ünnepek meg nem jöttek, hanem éppen elmúltak- legalábbis az egyik. Január 7-e volt, Vízkereszt napja, születésem napja. Éppen munkába igyekeztem, amikor utolért Győrffy Zoli üzenete, hogy tudnánk-e beszélni néhány szót. Akkor már rendszeresen olvastam a Pécsi Borozó akkori megjelenéseit, de elképzelni sem tudtam Zoli mit is szeretne tőlem. A felkérés – hogy legyek a Pécsi Borozó induló print számának munkatársa- meglepetésként ért, óriási megtiszteltetés volt, amiért azóta is hálával tartozom. A többi pedig történelem…

A megjelent 50 lapszámban -1-2 kivétellel- mindben szerepet vállaltam, kaptam, a megszűnés után pedig igyekszem lehetőségeimhez mérten részt vállalni az online felület munkájában. Az eltelt évek során pedig abban a bizonyos Dunában sok víz lefolyt. Otthagyva laborvezetői állásomat és bajai lakhelyemet Zala megyébe költöztem egy bájos kis faluba. Az eltelt időszakban voltam vegyiparban dolgozó laborvezető, hátrányos helyzetű fiatalokat segítő munkás, kipróbáltam milyen ukrán és fülöp-szigeteki emberekkel dolgozni egy összeszerelő üzemben és voltam szakács is. Jelenleg egy hazai töltőállomás és egy füstölt árukat forgalmazó webshop munkáját segítem, miközben igyekszem apró lépésekkel visszaszivárogni a boros életbe. 

Bízom benne, hogy bár sok minden mögöttem, de még több előttem: találkozzunk a Pécsi Borozó online oldalán minél több kedves emberrel és személyesen a boros rendezvényeken!