Milyen a Mátrai borvidék új arca? Mit ad(hat) hozzá egy közös bor a helyi összetartozás, imázsépítés folyamatához? Mennyiben változtatja meg a mátrai pincészetek ismertségét egy ilyen kezdeményezés? És milyen borokat kóstoljunk most, 2022-ben, ha a Kékes közelében járunk? Lényegében ezeket a kérdéseket fogalmaztam meg magamban, amikor megérkeztem a Stefánia Palotába, a Borjour által szervezett, Mátrai Május elnevezésű eseményre.

– Legyen az a mai program, hogy keresünk öt jó cseh bort! / – Jaj, de ne mááár! - A beszélgetés Szabó Zoltán hosszúhetényi borász és köztem zajlott, ő volt az, aki nehezen akaródzott vállalkozni a feladatra, addig ugyanis ahány cseh bort kóstoltunk, annyiféle stílust és minőséget láttunk, azaz hiába van mondjuk olaszrizling ráírva a palackra, annak garantáltan semmi köze nem lesz ahhoz, amit Ausztriától a Balatonon át a Vajdaságig erről a szőlőfajtáról elképzelnek, és az is lehet, hogy a palackban rejtőzik még közepes mennyiségű cukor is, hogy a bor végképp érthetetlen legyen.

Már jó pár éve, hogy először kóstoltam Dobravac-borokat és azóta nem jött össze, hogy ellátogassak a pincészetbe. A Vinistra borverseny délutáni pincelátogatásait a zsűritagok között kvázi sorsolják, induláskor nem is tudod, hova visznek, de ezen a napon meghekkeltem a rendszert és irány Rovinj.