– Legyen az a mai program, hogy keresünk öt jó cseh bort! / – Jaj, de ne mááár! - A beszélgetés Szabó Zoltán hosszúhetényi borász és köztem zajlott, ő volt az, aki nehezen akaródzott vállalkozni a feladatra, addig ugyanis ahány cseh bort kóstoltunk, annyiféle stílust és minőséget láttunk, azaz hiába van mondjuk olaszrizling ráírva a palackra, annak garantáltan semmi köze nem lesz ahhoz, amit Ausztriától a Balatonon át a Vajdaságig erről a szőlőfajtáról elképzelnek, és az is lehet, hogy a palackban rejtőzik még közepes mennyiségű cukor is, hogy a bor végképp érthetetlen legyen.
Már jó pár éve, hogy először kóstoltam Dobravac-borokat és azóta nem jött össze, hogy ellátogassak a pincészetbe. A Vinistra borverseny délutáni pincelátogatásait a zsűritagok között kvázi sorsolják, induláskor nem is tudod, hova visznek, de ezen a napon meghekkeltem a rendszert és irány Rovinj.
A Furmint Február hagyományai tizenkét éves múltra tekintenek már vissza - idén azonban az alliteráló szókapcsolatot a pandémia miatt kialakult helyzet némileg megtorpedózta - ám a fajta mégis megér egy Nagykóstolót! A Furmint Február kezdeményezés célja az volt 2010-ben, hogy a hazánk borkultúrája szempontjából kiemelten fontos szőlőfajta minél szélesebb körben eljusson a borkedvelő közönséghez és minél többen megismerjék a különlegességeit és a benne rejlő lehetőségeket. Így 12 év után azt is érdekes látni, hogy ez a igen fontos hazai fajta milyen fejlődésen ment keresztül.