Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat…
Az első kisharsányi látogatásra nem is emlékszem már. De az biztos, hogy azóta rengetegszer tettem meg a kedvenc szakaszomat a faluból a dombtetőre, a szőlők között. Hol kóstolni, hol újságot vinni, hol csak beszélgetni, máskor meg koncertre, vagy vacsoraestre. Az út itt mindig más, traktorok és énekesmadarak, a szőlő évszakonkénti változása, néha emberek, máskor őzgida. A Vylyan harminc évéből legalább két évtizedet elég közelről szemléltem. Persze Debreczeni Mónika az elejétől tudja a sztorit, néhány palack bor társaságában ültünk le beszélgetni, a három kedvencről jegyzeteltem is.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
-
Észak-Macedónia, ahol még a japán operaénekesek is a vranecet éltetik
