Zoranka kollégánál nemrég előbb egy sokgyerekes grillezésbe csöppentem bele, majd a terep tisztulását, azaz a gyermekek fürdetés-altatás ceremóniához történő távozását követően hozott és a borhűtőből elővarázsolt tételek kerültek a kerti asztalra. Bár a kemény férfimunkát előzetesen hárman vállaltuk, némi fennforgás és betegség miatt ketten maradtunk, hogy egy grúz, két szerb és egy francia bort kóstoljunk meg a kánikula közepén.

Leteszteltük a régió rozékínálatát a nyárra, hagyományos mustránkon 46 rozét és sillert kóstoltunk meg. Az nem kérdés, hogy ugyanennyi vörösbor végzett volna velünk a melegben, de a rozék többsége igazán üdítő, frissítő, kedves élménynek bizonyult. Összességében: a 2009-es rozék egy picit alkoholosabbak, erősebbek a kelleténél, a nagy meleg megtette a hatását, az alkohol és a sav egyensúlya sok esetben sajnos labilis, vagy egyáltalán nincs meg. Két tucat tételt találtunk, melyek felmutatnak valamilyen plusz értéket, de a többi borral sem volt különösebb gond. Túlnyomórészt korrekt, tisztességes rozék kerültek a poharakba, fogyasztásuk pedig nemcsak szódával ajánlott.

Mivel gyz kolléga házfestés okán nemrég ránk hagyományozott néhány palackot elfelejtett borai közül, kapva kaptunk az alkalmon, és némi tapasos körítéssel, meg egy kis szkepticizmussal végigkóstoltunk három tételt. Volt meglepetés rendesen.