Az elmúlt néhány hónapban immáron második alkalommal ülök klaviatúra elé avval a szándékkal, hogy egy új rovatot hívjak életre. – az előző mini sorozat minden várakozásomat felülmúlta, éppen ezért arra gondoltam, hogy most valami egészen másnak kell következnie, hogy az egyformasága különbözzék. Ha olyasvalakinek mondanám, hogy kávés vonal, aki egy kicsit is ismer, azt válaszolná: kézenfekvő. Szóval így. Az idők során pedig majd úgy mesterkedem, hogy a rovatcím végül mindenki számára a személyes Szent Grált jelentse: titokzatos, szent tárgyat, amely a birtoklójának földi és égi szerencsét (és boldogságot) kölcsönöz. – erős felütés.
Talán a visszatérés nehezebb, mint a megérkezés, ha az ember huzamosabb ideig szélnek ereszti a lelkét. Van az a pillant-sor, amikor ezer szállal kötődünk valamihez, amely át- meg átszőtte napjainkat, majd pedig vissza kell térnünk valahová, ahol várnak, ahová húz-lök a honvágy és az a megszámlálhatatlan tündérszál, amelyet otthonnak, családnak, barátságnak, hazának hívunk. Itthon vagy, igen, újra itthon.
Egyrészt hiánypótló, másrészt hagyományteremtő szándékkal hívták életre Szekszárdon első alkalommal azt a borgasztronómiai programot, mely a Márton-naphoz kapcsolódik. A helyi önkormányzat, a Szekszárd és Térsége Turisztikai Egyesület, a Vendéglátók Kerekasztala Szekszárdért Egyesület, az Eco-Sensus Kft., valamint borászok, civil szervezetek és helyi termékeket forgalmazó vállalkozások közös munkája az esemény létrejötte.