Az úgy kezdődött, hogy volt három graševina. Beterveztük őket, majd kaptunk innen-onnan még kettőt, ráadásul a pincében is akadt még egy, kiegészítésképpen. Hat olasz már egy komoly sor. És az ársznobizmust félretéve a többségük nem a felső polcokról való, van itt bor ötszázért, persze lesz ötezerért is. Ami igazán érdekelt bennünket, hogy három ország olaszai mit mutatnak, milyen rokonságot, különbséget, árban hol tartanak, minőségben merre járnak, ilyenek. A hétvégi sonkához is ajánljuk a mi kis rizlingünket, ha nem is ezeket, de bontsanak bátran egy olaszt Húsvétra!

A cím ezúttal a fajta. Legtöbbünknek ismeretlen, jómagam tavaly őszig csak egy-két škrletből készített bort kóstoltam. Aztán eljutottam a fajta hazájába, a horvát Moslavina borvidékre. Sokan úgy ismerik ezt a tájat, hogy átautóznak a tenger felé, hiszen Moslavina a Száva folyó mellékén, Zágrábtól keletre található, központja Kutina városa. A škrlet a helyi borászok kitörési pontja lehet, ez az a helyi fajta, amitől többet várnak, még saját saját logót is alkottak neki. 

A borszakkör második témája mi más is lehetett volna, mint a furmint. A februárt a vinoportos barátaink négy éve kezdték el furmintra átszervezni, ők hozták létre ezt a most már hagyománnyá vált esemény-burjánzást, azzal az apropóval, hogy felfigyeljünk a furmintra. A cél elérve, már figyelünk rá, de a java csak most jön, hogy elhelyezzük a fajtát a borvilágunkban. Hogy részévé váljon a borfogyasztásunknak. A borszakkörben tokaji vendéggel, nyolc különböző furminttal készültünk, hatvanan kóstoltunk, izgalmas volt, kétségtelen.