A borpakolás izzasztó munkája mellett olyan örömök is érnek, hogy rátalálok rég elbújt kincsekre. Kipakolom ugyanis a kartonokban őrzött borokat a nemrég beszerzett polcokra, áttekinthetővé varázsolva gyűjteményemet. Az egyik kartonban Merfelsz borokra találtam, rég kifutott tételekre. Nem vártam sokig, egy palackot hazahoztam, kibontottam.

A ma esti palackom kvázi jelöletlen, a nyakán egy kis kézzel írt címke, Matalj Začinak 2017. Nemrég kaptam, de türelmetlen vagyok, és ki kellett bontanom. Odakinn esik az eső, utálom a szeles-esős időt, későre jár már, de egy pohárra még van idő.

Egy vallomással kell kezdenem: a januárt a tartozások eltüntetésére terveztem be. Nagyon sok bor áll egy virtuális sorban, kóstolásra várva. Sokat kaptam ajándékba, sokat küldtek borászok véleményt várva, sokat vettem magam örömére, háromszor sok már bőven kitölti a januárt, feszített tempóban. Elsején egy olyan borral nyitottam a sort, amiről sok jót hallottam, de még nem kóstoltam sosem.