A vasútállomások restijeiről mindenkinek megvan a véleménye, nekünk is, persze. Azért sokszor törjük azon a fejünket, hogy a vasút intézménye miért jár együtt (Magyarországon) törvényszerűen a kosszal és mocsokkal, a vasúti restik nagy része miért lepukkant és miért ijeszti el a jóérzésű embert, hogy zárt palackban alig mer vásárolni valamit, nemhogy. Hiszen lehetne úgy, mint régen, amilyenre (szigorúan külsőleg) a Keleti pályaudvaron is emlékeztet a Baross Étterem, még úgyis, hogy a zongorát nagyképernyős tévére cserélték. Azért Budapestig nem mentünk el, de a pécsi restibe bemerészkedtünk. És milyen jól tettük.

A Zsolnay Kulturális Negyed tövében nyílt meg a legújabb pécsi borozó. A Présház a borgalériában a Retro Hotel részeként nyílt meg csütörtökön, a Pannon Borrégió minden borvidékéről igyekeznek megjeleníteni egy-egy pincészetet. Egyelőre a villányi Polgár Pince, a szekszárdi Baron von Twickel Szőlőbirtok, illetve a Pécsi Püspöki Pincészet borait kóstolhatják meg a betérők.

Az idei bőséges cseresznyetermésnek köszönhetően, kedvet kaptam a házi cseresznyés rétes sütéséhez. A cseresznyés rétes készítésének fortélyait talán legszemléletesebben Magyar Elek foglalja össze, „Az Ínyesmester szakácskönyve” című gasztronómiai írásainak gyűjteményében: "Cseresnyés rétest enni júniusi vasárnapokon (esetleg hétköznapokon is) valóban a nyárba hajló tavasz örömeihez tartozik. Különösen, ha már itt van a ropogós, fekete, magyar cseresnye, mely kissé megfesti az ember szája szélét, de olyan jóízű, hogy érdemes érte elviselni ezt az apró kellemetlenséget." (…) Az álmoskönyv is bátran bevehetné bölcsességei közé a lúdhús mellé, hogy cseresnyés rétest enni szintén jó – persze csak akkor, ha jól csinálják. Mert ez a jeles magyar étek is azok sorába került, melyeknek készítése körül súlyos bűncselekmények történnek. Így például határozottan ilyennek lehet bélyegeznem azt a szokást, mely sajnos, sokfelé divatozik, hogy a cseresnyében benne hagyják a magot. Nem is említve, hogy a maggal együtt más egyéb is benne maradhat, igazán kellemetlen dolog, ha a gyanútlan fogyasztó foga minduntalan egy-egy kemény csonthéjba ütközik. Hát csak ki a magvakkal, ha egy kicsit hosszadalmasabb is a munka és felényivel több gyümölcs kell is ugyanannyi tésztához. (...)