Túrázni indultunk az ünnep örömére. Kezdetben azt hittük, bátrak vagyunk és merészek, mint a negyvennyolcasok, nekivágtunk a hegynek, se előttünk, se utánunk semmi, de ahogy haladtunk felfelé, lassan többen jöttek szembe, mint a Király utcán vasárnap délután. Persze, bátrak voltunk és merészek, legfőképpen a legkisebbek, négyévesen, ötévesen nem kis teljesítmény egy Babás szerkövek-Zsongor-kő-Remete-barlang-Jakabhegyi romok útvonal. Meg hát nekünk se az, a visszaútra víz se maradt sok, a Lila akácban inkább almafröccsöt ittunk, nem kockáztattuk meg a kisfröccsöt, de otthon előkerült a jól behűtött zöldveltelini.

Hetek óta tervezgettük, aztán megtörtént. Közös vacsoraestet szerveztünk blogbarátunkkal: a pekeskifli.hu a Pécsi Borozó szerkesztőségében osztotta meg a sváb konyha titkait meghívott vendégeinknek. Nagyképűen mondhatjuk azt is, egy estére a szerkesztőségünk átalakult étteremmé, vendégeink kétségkívül jól érezték magukat. A menüsor összeállítása, finomítgatása, a borok kiválasztása, egy gyakorlatilag csak az alapokat nyújtó konyha átalakítása, hogy 12 embert vendégül tudjunk látni, nem kis kihívás volt.

Március elején adták át Günzer Tamás Pincészetének új szőlőfeldolgozó üzemét Villányban, amely 504 millió forintból épült fel. A villányi borász nem csupán boraival nyer el egyre több hazai és külföldi elismerést, de folyamatosan fejleszt is. A korábbi években megkezdett területi fejlődést szervesen követnie kellett egy korszerű feldolgozóüzem megépítésének is, hiszen a minőség megőrzése és javítása lehet csak a cél, mondta el a megnyitón. Az épületet bejártuk tetőtől-pincéig, arányos és funkcionális, minden szempontból praktikus szemlélettel lett kialakítva.